Körte (Pyrus communis, utóérő)

Történeti háttér és rendszertani besorolás

Pontos eredete nem ismert, úgy tartják, hogy a Fekete-tenger és a Kaszpi-tenger térségéből származik, de valószínű lehet az Urál hegységből és Közép-Ázsiából történő elterjedése is. SURÁNYI Dezső (1985) szerint őshazája Elő-Ázsia, illetve Irán területére he- lyezhető.

Az elnevezés eredete

A körte elnevezés ó-török eredetű szó (“kurtuel fa”). A gyümölcsöt mítikus tulajdonságokkal ru- házták fel, Homérosz a körtét az Istenek ajándékának is nevezte. A magyar körtetermesztésről már a középkorból vannak írásos emlékek, gyűjtötték vadon az erdőben, de termelték kiskertekben is. A pirus a római köznyelvben körtét jelentett, az aster pedig csillagot.60

A gyümölcs szerepe a mindennapi életben

A körte a remény és a jó egészség jelképe. A kínai mitológiában a hosszú élet szimbóluma is. (PÁL J. et al., 2001)

Gyümölcsének aromaösszetétele

A körtéből eddig közel 300 illékony komponenst azonosítottak, főként aldehideket, alkoholokat, észtereket, ketonokat és kénes vegyületeket. Legfontosabbak a metil- és hexil-észterek. Két nagy csoportra oszthajuk őket, “európai körték”, amelyek vajas, leves texturájúak, aromagazdagok és az úgynevezett “ázsiai” körték, amelyek ropogós texturájúak, édeskések, de emellett savany- kásak is. Az “európai körték” alapja a Pyrus communis61, az “ázsiai” fajtáké a Pyrus pyrifolia62. A dekadienoát metil- és etil-észterei az európai fajtákra jellemzőek. Az illékony észterek, mint a hexil-acetát, 2-metil-propil acetát, butyl acetát, butil-butanoát, pentil-acetát és etil-hexanoát fele- lősek az erős “körteillatért”. Minél magasabb a 2,4-dekadienoát szintje, annál kedveltebb a körte illata.

Alapfokú szókincs-tár